A Nem gondoltam volna-effektus
Akárhányszor alkalmam nyílik rá, elbeszélgetek olyan motorosokkal, akik autóssal karamboloztak vagy legalábbis közel álltak hozzá. Nem azért teszem mindezt, mert izgatnak a véres sztorik. Csupán arra vagyok kíváncsi, mi és hogyan történt, mikor volt az a pont, amikor még meg lehetett volna előzni az egész szituáció kialakulását. Reményeim szerint mindegyik esetből tanulok valamit, hogy velem ne történjen hasonló. A taktikám működik! Számtalanszor kerülhetnék olyan balesetveszélyes helyzetbe, amit soha nem éltem át személyesen, de még azelőtt, mielőtt belekeverednék, beugrik, más hogyan járt, így eleve számítok rá.
Az összes meghallgatott sztoriban van egy fél mondat, ami kivétel nélkül elhangzik: „Nem gondoltam volna...”
Nem gondoltam volna, hogy hiába néz rám, nem lát...
Nem gondoltam volna, hogy kikanyarodik elém...
Nem gondoltam volna, hogy éppen ott akar megfordulni...
Mi a közös a fenti három esetben? Nem csak az, hogy az autós hibázott, hanem az is, hogy a mesélő egyik esetben sem számított rá, hogy rosszul sülhetnek el a dolgok. A legtöbb kezdő motorost meglepetésként éri, hogy az autósok nehezebben veszik észre, ezért óvatlanul belemegy olyan szituációkba, ahol már nem rajta múlik az, hogy elkerülje a belesetet.
Múltkor egy konkrét kérdést kaptam: mit tegyek, ha nem vagyok benne biztos, hogy a kereszteződésben álló autós meg fogja adni nekem az elsőbbséget és nem hajt ki elém féktávon belül? A válasz kézenfekvő: minimalizálni kell a kockázatot. Le kell lassítani, amennyire csak szükséges és felkészülni a védekezésre. Akár meg is állhatsz, ha azt ítéled biztonságosnak. Ez még mindig a kisebbik rossz. Inkább ezerszer lassíts le, mint hogy egyszer elüssenek!
Mi sem vagyunk tévedhetetlenek, miért gondoljuk, hogy mások azok? Az autósok között is vannak, akiknek rosszabb a látása, lassabbak a reflexei vagy csak egyszerűen rossz napjuk van. Sokszor elvonja valami a figyelmüket és időnként rossz döntéseket hoznak. Motorosként szinte védtelenek vagyunk az autók karosszériájával szemben. Éppen ezért nekünk sokkal fontosabb elkerülni az ütközést, hiszen biztosan nem ússzuk meg sérülés nélkül. A felelősség kérdése csak a baleset után kerül elő. A rendőrség vagy a bíróság hiába ad végül nekünk igazat, nincs az a pénz, amivel összetört csontjainkért kárpótolni tudnának. 
Számtalan motorossal találkoztam, aki napi szinten kénytelen vészfékezni, elkerülő manővert végrehajtani mások figyelemtlensége miatt. Ugyanakkor rengeteg olyan motorost is ismerek, aki szökőévente egyszer kerül vészhelyzetbe. Rájuk azt szokták mondani, hogy szerencsések. Valójában azonban a rutinos kifejezés illik rájuk. Aki felismeri és elkerüli az olyan forgalmi szituációkat, ahol kiszolgáltatottá válhat, és mindig biztosít magának menekülőutat, eleve meg tudja előzni egy balesetveszélyes szituáció kialakulását. Például számít a következőkre:
Aki feléd néz, még nem biztos, hogy észre is vesz
Aki lassít vagy a fejét forgatja, valamilyen manőverre készül
Aki indexel, nem biztos, hogy be is kanyarodik
Aki lehúzódik az út szélére, lehet hogy nagy ívben meg akar fordulni
Aki behúzódik balra, lehet hogy jobbra fog leparkolni
Akit előzől, lehet hogy nem tud rólad, és ő is előzésbe kezd vagy sávot vált
Végtelen számú ilyen és ehhez hasonló ökölszabály létezik. Minél többet tartalmaz az adatbázis a fejedben, annál kevésbé valószínű, hogy olyan manőverrel lepnek meg az úton, amire nem számítasz.
