Triumph Tiger Sport 660 teszt
Triumph Tiger Sport 660 teszt
A kis tigris minden dicséretet megérdemel…, ha a saját kategóriáján belül vizsgáljuk. Mert arról egy pillanatra sem szabad megfeledkezni, hogy ez bizony a Triumph egyik belépő modellje a „rendes” nagymotorok közé, a Suzuki DL650, a Kawasaki Versys 650 és a Yamaha MT-07 Tracer által uralt kategóriába. Közel négymilliós árával még csak nem is extrém drága, majdnem ennyibe kerül a többi belépő szintű crossover is. A 660-as Tiger leginkább a 125 kötőjel 500 köbcentis kategóriából fellépők álommotorja, de jelenleg hasonló kategóriás motort birtoklóknak is jelenthet némi előrelépést, mint következő új motor.
A megjelenésébe nehéz belekötni. Vagány fejidom, keskeny, ledes fényszórókkal, tetszetős formájú idomok, magasra húzott far, tökéletes arányok. Ez a motor szép. Az más kérdés, hogy ha a Triumph feliratot letakarjuk, elsőre nem csak a márkát, de a származási országot vagy földrészt is nehéz lenne megtippelni. A tervezők bevált formákkal operáltak, ez még mindig kevésbé kockázatos, mint kitalálni valami addig soha nem látott, új dizájnt, amiről majd csak később derül ki, hogy beveszi-e az emberek gyomra vagy sem (lásd Versys 2007). A Tiger 660 részleteiben is próbál megfelelni egy prémium márka optikai kívánalmainak. Vannak finoman kidolgozott alkatrészei, mint például a lábtartók, a kormánykiemelő, a kónuszos alu kormány, vagy a márka logós markolatok és tanksapka. Néhány alkatrésze spórolás áldozata lett (pl. karok, pedálok), de még azok is simán megütnek egy átlagos szintet.
Felülve rá kellemes érzés fogad. A nyereg és a kormány nem kényszerít semmilyen előre meghatározott pózba. Mindegy, ki milyen motoron, milyen stílusban tanult motorozni, ezen egyből otthon fogja érezni magát. Ha akarod egészen közel lehet ülni a tankhoz, úgy magasra húzott könyökkel, szinte supermotósan vezethető, míg a hosszú ülésen hátracsúszva, sportmotorosan a tankra hasalva is kiadja. Kanyarban ugyanolyan természetesen esik térdet kirakva lelógni, mint "rendőrmotorosan" lenyomva kanyarodni, vagy csak úgy ülni rajta, mint akit odaragasztottak, ez a motor mindenhogyan be fog fordulni.
A futómű egyből bizalmat ébreszt. A motor egyensúlya kiváló, semlegesen és magabiztosan kanyarodik, dacára a rugózás puhaságának. Az esetek többségében a Showa első teló képes elhitetni, hogy sokkal minőségibb darab, mint amilyen valójában, és a hátsó rugóstaggal együtt eredményesen vasalja simára a rossz utakat. Csak egészen durva úthibákon derül ki, hogy igazából mennyi benne a tartalék. Ha túl gyorsan hajtasz át egy nagy kitüremkedéseken, erős ütés veszi el a kedved a további száguldástól. A futóművön egyébként egyetlen paraméter állítható: a hátsó rugóelőfeszítés. Ezt egy kivezetett kis kerékkel lehet pontosan belőni, ha csomagot és/vagy utast szállítunk, esetleg eleve kicsit túlsúlyos a vezető.
A Triumph háromhengeres blokkjai híresek erejükről, nyomatékukról, pörgősségükről, ennél speciel a kifinomultság az, ami leginkább feltűnő. A teljes fordulatszám-tartományban olyan egyenletesen tol, mint egy villanymotor. Nem is nagyon lepődtem meg, amikor megnéztem a fékpadi mérés grafikonját. Kicsit azért mégis, mert az ábrán öt- és hatezer között látható apró megbicsaklás egyáltalán nem érződik menet közben. A elektronikus gázkar némi késéssel reagál, nem annyira közvetlen a gázreakció, mint márkán belül a sportos naked bike-oknál, ellenben egy kevésbé ügyes motoros bénázásait simán kijavítja. Bizonytalan gázkezelés esetén a komputer kiszámolja, "mire gondolt a költő" és mindig az ideális gázparancsokat adja, elkerülve a hirtelen rántást, bakkencskézést. És végre egy motor, amivel lehet lassan (is) menni! Bár a kis Tiger bármilyen fordulatról vidáman pörög fel, és 200 km/h-s végsebességre képes, mégsem késztet folyton arra, hogy minden szituációt erőből vagy lendületből oldjunk meg. A több henger nyugodtabb, stresszmentesebb vezetést tesz lehetővé, alacsony fordulaton nem rángat vagy darál, mint az egy- vagy kéthengeresek. Ha valamire érdemes elpuffogtatni a felhasználóbarát jelzőt, hát ez a motor az.
Egyvalami azonban nem tetszett: az ABS lassú reakciója. Erősebb fékezéseknél meg-megcsúszott a hátsó kerék, mielőtt az elektronika beavatkozott volna. Eleinte arra gyanakodtam, hogy kissé engedékenyre van programozva a rendszer, hagytak benne némi játékosságot a tervezők. Ennek ellentmond, hogy hiába van a motor nevében a Sport kifejezés, eleve "csak" sport-túra gumival adják, és a menetprogramok között sincsen Sport üzemmód a Road és a Rain mellett. Miért pont a fékkel hangsúlyoznák a sportosságot? Marad az a lehetőség, hogy egy régi, mára elavult ABS modul került bele, esetleg valamilyen hiba állt fenn, bár utóbbiról nem tájékoztatott a mindentudó kijelző.
Apropó kijelző. A csinos műszerfalon rögtön kettő is van. A felső fixen a fordulatszámot, sebességet, a fokozatot és az üzemanyagszintet jelzi, az alsóra az általad fontosnak tartott információk tudod kitenni, illetve azon keresztül kapsz figyelmeztetéseket például arról, ha fogy a benzin. Ugyanezen lehet belépni a menübe a kormányon található navigációs gombok segítségével. A menü egyszerű, nem lehet benne eltévedni, de legalább felkészít egy későbbi, agyonelektronikázott motor kezelésére. Autópályán a plexit menet közben, analóg módon, kézzel, egyetlen rántással felhúztam a legfelső állásba (semelyik fokozatban nem jelentkezik zavaró turbulencia) és kényelmesen utaztam a megengedett sebesség környékén. Azért a környékén, mert a blokk hangjából nehéz következtetni arra, hogy mennyivel megyek éppen, esetleg kicsit gyorsulok vagy lassulok. Folyton néznem kellett a kilométerórát, hogy igazítsak a sebességen. Egy tempomat nagyon jól jött volna.
Az érzést, amit ez a motor nyújtott nekem, egy hasonlattal tudnám leírni: a Tiger 660 olyan, mint egy kölyök tigris. Nem egy újszülött, hanem egy olyan másfél éves. Tigris mércével még csak egy nyegle kiscica, ám méretre, fizikálisan megközelít egy kifejlett egyedet. Még nincs tudatában valódi erejének, simulékony és játékos, hiányzik belőle az a vadság és kíméletlen gonoszság, ami a tigrist a világ legveszélyesebb ragadozójává teszi. A Triumph kínálatában olyanok is vannak, a Tiger család 900-as és 1200-as modelljei, viszont akinek nem hiányzik, hogy egy veszélyes vadállat várja otthon, a garázsban, vagy nem szán rá annyi pénzt, annak is lehet egy menő, igazi tigrise!
