Vonatozással indult az olasz motoros túra
Vonatozással indult az olasz motoros túra
Régi vásárlónk, Réti Csaba küldte nekünk ezt a túraleírást. 2018-ban Olaszországban járt barátaival, élményeit megosztotta velünk, mi pedig - Csaba beleegyezésével - veled. Jó szórakozást hozzá!
2018-as „nagy” túránkat szokás szerint nyárra terveztük, de aztán senki nem ért rá, így szeptember vége lett belőle. Ez egyrészt jó abból a szempontból, hogy már nincs annyira meleg, másrészt pont ugyanez lehet a gond is, mivel ilyenkor már könnyen hidegre fordulhat az idő.
Ahogy közeledett az utazás időpontja, kiderült számunkra, hogy kb. sehol nem lehet a kijelölt hétvégén motorozni egy északról érkező óriási lehűlést és esőt hozó hidegfront miatt, ami Ausztria, Horvátország, de még Erdély egész területére kizárja a motorozást.
Egy mentő ötletünk támadt: menjünk le egy éjszakai vonattal Bécsből Livornóba, mivel az Alpoktól délre Olaszországban nem jósoltak esőt. Ez a döntésünk később nemcsak, hogy jó döntésnek bizonyult, hanem megismertünk egy olyan motoros helyet, amihez hasonlót korábban még nem láttunk!
Bécs felé Dobogókő-Eszetergom-Párkány érintésével a Duna északi oldalán, mellékutakon jutottunk el. A bősi erőmű alsó és felső gátján átmenve a Duna olyan méreteit láttuk, ami egész meglepő volt!
Bécsben vártunk a bevagonírozásra közel 40 másik motorossal együtt, akiknek nagy része honfitársunk volt. Ők egy hosszabb dél-olaszországi túrára indultak, irigyeltük őket egy kicsit.
Nagyon érdekes volt, ahogy az ÖBB munkatársai rögzítették a motorjainkat a vonaton. Kellően alaposak voltak, nem volt miért izgulni.
Szombaton Livornóból a Cinque Terre bemotorozása volt a fő attrakció. A nemzeti park kapujában La Speziában készült a kép. Ezt követően jóval kisebb városokat láttunk a partmenti szerpentinekről.
Az utolsó városkánál, Monterosso al Marénál nem tudtuk megállni, hogy lemenjünk a tengerpartra. A képen látszik, hogy itt a nyár még egyáltalán nem ért véget, a hőmérséklet késő délután is 30 fok fölött, az összes nyugágy foglalt.
Vasárnap erősen gondolkodtunk, hogy merre menjünk, Toszkána felé, vagy inkább vágjunk neki a tengerparton végig jól látható lényegesen nagyobb hegyeknek, az Appenninek északi vonalának. Végül a kulturális kirándulás (Toszkána, Pisa, Firenze) helyett a motorozást választottuk, és nekivágtunk a hegyeknek egy teljesen random útvonalon, minél több kanyarral Verona irányába. És itt kezdődött életünk eddig talán legszebb túrája!
Elképesztően izgalmas, magas, kanyargós, de kiváló aszfalttal borított utakon jártuk be a hegyvonulatot, olyan kisvárosokat érintve, amiket eddig kb. festményeken vagy utazási prospektusokban láttunk!
Vasárnap az Appenninek megmászása után már csak elég keveset kellett a Pó-síkságon motorozni, hogy eljussunk aznapi célpontunkhoz Veronába. Következő napi programunkat reggeli közben találtuk ki: Dél-Tirol felé megyünk bele az Alpokba, estére Tarvisiót kell elérnünk. Nem választottunk könnyű útvonalat, 2 nagy hágó érintésével (aminek a tetején várhatóan 6 fok körül van) vezetett a tervezett út. Persze, a tervezés nem volt hibátlan.
Az első hágónk a Passo Rolle. Itt már látszanak a dolomitok, ami már nagyon más, mint ahogy az Appenninek nézett ki. Itt a házak sem voltak már annyira olaszosak, érezhető volt, hogy ez már az Alpok. Mivel nagyon szeretjük a ceredi szerpentint (a Mátrában), a következő hágónk a Passo Cereda volt, ezt nem hagyhattuk ki!
Ezután ebédeltünk egyet, és azt gondoltuk, hogy a nap hátralévő részében már csak motorozgatunk, biztos mindjárt itt lesz Tarvisio. Lehet, hogy jobban meg kellett volna nézni a TomTom által javasolt útvonalat. Még 4 hágó állt előttünk aznap: Passo Duram (este 5 óra felé, kb. 10 fok), Passo Cibiana (fél hat, egyel kevesebb fok), Passo Mauria (fél hét, még kevesebb fok) és Tarvisio még több, mint 110 kilométer. A végén már azt mondtuk, hogy a következő Passót passzoljuk. Aztán persze elértük este Tarvisiót, ahol melegítettük magunkat kívülről-belülről, ahogy csak tudtuk.
Utolsó napunkon Tarvisióból kellett hazamotorozni, ami már „csak” egy laza 550 kilométer. Amire nem számítottunk, az az, hogy reggel 3 fok lesz és a házak tetején dér. Nem baj, kemény gyerekek vagyunk, illetve választásunk sincs, úgyhogy 10-kor elindultunk, addigra már volt is kb. 10 fok.
Hazafelé a Wörth-i tó mellett található Pyramidenkogel kilátóba felmentünk, ahol az egész tó látszott. Egy jó meleg kávé után tovább.
Megmásztuk még az útvonal legmagasabb hegyét is Wolfsberg mellett. Nem kicsit elgémberedve este 9 körül már itthon is voltunk. Szerencsére a preventív pálinkakúra bevált, sikerült megúszni a megfázást.
Te utaztattad már a motorodat vagy mindig lábon mész?
