A 125-ös motorok visszatérése
A 125-ös motorok visszatérése
Régi szép idők... Olyan 15-20 éve lehetett az az időszak, amikor nagyon könnyű volt szuper motorkerékpárhoz jutni. Az árak a földön jártak, egy jól kereső, dolgozó ember készpénzre vagy hitelre simán kihozhatott egy nagy teljesítményű sportmotort vagy nakedet a szalonból. Akinek kevesebb pénz lapult a tárcájában, jó árú használtak közül szemezgethetett magának. Ekkortájt alakult ki az a szemlélet, hogy a 600 köbcentiméteres motor, az kezdőmotor.
Érdekes... A 80-as, 90-es években a kezdőmotorok 2-3 lóerősek voltak, évekig hajtottuk őket, mire valaki 10 lóerős MZ-re ült, a csúcs a 21 lóerős 250-es ETZ volt. Az emberi evolúció volna a magyarázat az egyre erősebb kezdőmotorokra? Nem hinném. Hiszen azok a 40-50 évesek (márpedig jellemzően ennyi idősek), akik ez elmúlt évtizedben ültek 80-100 lóerős "kezdőmotorra", ugyanazok, akik annak idején, fiatal korukban kihagyták a 2-3 lóerős libakergetőket. Bár a későn kezdők rendszeres vezetéstechnikai tréningekkel egész szépen fel tudják hozni a tudásukat egy biztonságos, sőt, lendületes szintre, a kimaradt kismotoros tapasztalatokat nem pótolja semmi. Mik ezek a bizonyos tapasztalatok?
A kisebb motorok legfőbb előnye, hogy könnyűek. Azokkal teljesen más a tanulás, mintha valaki egyből 2-300 kilós túragépre ülne. Egy könnyű motorral hamar megérzed, hogyan kell a motor és a motoros súlypontját külön-külön kezelni, a kettőnek az egymásra hatását, a helyes terhelést. Egy megbillenést vagy megcsúszást nem drámaként élsz meg, hanem a mindennapos rutin részeként. Akinek van kismotoros tapasztalata, ezeket csak át kell ültetnie nagymotorra és kiválóan működnek. Mindezeket egyből egy böhöm nagymotoron kitapasztalni borzasztóan nehéz, a többségnek egy élet kevés hozzá.
A kisebb motorok ereje, akarom mondani erőtlensége arra tanított minket, hogyan őrizzük meg a lendületet. Ha egyszer elvetted a gázt, soha többé nem érted utol a többieket, ezért megpróbáltuk súlyponttal, bedöntéssel, precíz kormányzással megoldani a szituációkat a gáz folyamatos rángatása helyett. A csúszás, farolás mindennapos dolognak számított, ráadásul mindezt maximum 70-nel tudtuk előadni, mert a motorok nem mentek többet. Az utcai száguldozás már akkor létezett, és az útszéli öregasszonyokat is biztosan halálra ijesztettük, de sem magunkra, sem másra nem voltunk annyira veszélyesek, mintha 100 lóerős motorokkal műveltük volna ugyanazt.
Az 50 cm3-es motorokon egyszerűen túllépett a világ, de azt veszem észre, hogy a 125-ösök egyre népszerűbbek. Különösen külföldön. Az új "generáció", mármint azok az emberek, akik nem feltétlenül 16 évesek, de most kezdi el érdekelni őket a motorozás, és mit sem tudnak a dicső múltról (amikor 600 köbcenti alatt minden kétkerekű csak biciklinek számított), határozottan gerjednek a jópofa, szép, igényes százhuszonötösökre. És milyen igazuk van! Ezek a motorok viszonylag olcsók, megbízhatók, keveset fogyasztanak, és könnyűek, ezért megtanítanak motorozni. A mai gazdasági helyzetben abszolút realitás megvenni egyet és spórolni vele az üzemanyagon, a gumin, a láncon, az alkatrészeken. Egy könnyű, városi/elővárosi motorral ráadásul rengeteg időt lehet nyerni a közlekedésen, ingázáson. Dugóban ezekkel lehet a leghatékonyabban haladni.
A 125-ösök kétség kívül praktikusak és olcsón fenntarthatóak, de nem csak és kizárólag munkába járásra alkalmasak. El lehet indulni velük, sőt, kifejezetten élvezetes a túrázás, ha tisztában vagy a korlátaikkal. Pl. 100 km/h feletti sebességre ne nagyon számíts (az utazósebesség még kevesebb), cserébe nem kell lesni a traffipaxokat az út szélén, mert biztosan nem rád fognak gerjedni. Off-roadzásra, földúton való poroszkálásra tökéletesen megfelel egy nyolcadliteres motor. Persze, nagyobb, erősebb motorral terepen még jobb a motorozás, ugyanakkor, sokkal drágább és veszélyesebb is. Kezdésnek mindenesetre elég a 125 cm3, aztán az ember úgyis érzi, mikor kell feljebb lépnie. Valakinek egész életében kielégítő élményt nyújt 15 lóerőnyi teljesítmény.
Egy szó mint száz, a százhuszonötös motorok visszatértek! Ma már egy érdekesebb darabot látványosan megbámulnak az utcán, tulajdonosaik pedig büszkén feszítenek mellette, hogy lám, milyen menő motorom van. Nem foglalkoznak az egyből nagy teljesítményű motort vásárlók gőgös pillantásaival, az öreg rókák pedig ugyanúgy visszaintenek nekik az úton, hiszen emlékeznek még, milyen volt, amikor annak idején nekik volt egy jó 125-ösük.
