A túramotorok királya - BMW R 1250 GS Adventure
A túramotorok királya - BMW R 1250 GS Adventure
Egyszer kénytelen voltam végighallgatni egy BMW fanatikus agymenését a nagy BMW GS-ről. Azt állította, hogy versenypályán otthagyja vele a sportmotorokat, terepen a krossz motorokat, ráadásul kényelmesebben utazik rajta, mint egy Gold Wingen. Annyira a sztori hatása alá kerültem, hogy kollégáim alig bírták kicsavarni a kezemből a nyugtatót. Évekkel ezelőtt többször mentem GS-sel, kiváló túramotornak találtam, de ilyen fantasztikus, földöntúli képességekre nem emlékszem. Lehet, hogy a BMW azóta feltalált valamit, amivel felülírja a fizikát? Vagy csak simán túltolták a marketinget, azért látni
népszerű külföldi motoros útvonalakon 5-ből 4 túrázó alatt GS-t?
Hogy megkapjam a választ, hová fejlődött az elmúlt években a BMW túraendurója, lenyúltam a Rhino Tours egyik felvezető motorját egy tesztre. Ez a legújabb,
2019-es modell, nagyobb hengerűrtartalommal és változó szelepvezérléssel, ráadásul Adventure kivitelben, hatalmas üzemanyagtankkal, gyári bukócsövekkel és hosszabb rugókkal. Így indultam Mátra-Bükk túrára, a teljesség kedvéért utassal, dobozokkal együtt. Még egy kis off-road is tervbe volt véve (de tényleg csak egy egészen kicsi).
Hamar feltűnt, hogy mekkora dög ez a motor. Alig ért le a lábam. Nem a BMW hibája, de 175 cm-rel nyilván túl kicsi vagyok egy ekkora monstrumhoz. Legalább már sejtem, mit élnek át azok az 50 kilós csajok, akik alá betolnak egy nagymotort, és csak a lábujjuk hegyével érik el a talajt. Ráadásul az Adventure nehéz, mint egy öntöttvas kád. Nyílván van annyi rutinom, hogy
egyszer sem takaróztam be vele a parkolóban, de minden egyes megállásnál maximális körültekintéssel jártam el, nehogy lyukba lépjek.
Saját motorommal kerülöm az autópályát. Dög unalmas, ráadásul sajnálom a puha gumit és a benzint arra, hogy egyenesen menjek. Egy ilyen túrán inkább motorozok egy kicsit többet, kalandozok Nógrád megye dimbes-dombos tájain, csak ne kelljen azt a cirka 70 kilométert nyílegyenesen megtenni a Mátráig. Ezzel a hatalmas túraenduróval azonban nem akkora szívás az autópályázás, így nyugodtan bevállaltam. Az elején
belöktem a tempomatot és pikk-pakk ott voltunk, ahol az igazán érdekes részek kezdődnek. A GS ugyanolyan motorban, mint az X5-ös autóban. Gyári ködlámpákkal kivilágítva a belső sávban minden autó takarodik le előle.
A 2019-es GS blokkja már 1254 cm3-es. A változó szelepvezérlés részleteibe most nem mennék bele, felhasználói szempontból legyen elég annyi, hogy mindenhol nyomatékosabb, mint az elődei. A fordulatszámot egészen le lehet ejteni, mégsem kezd el rángatni, darálni a blokk, szépen, simán megy, ugyanakkor gázra könnyedén pörög fel. A motor-karakterisztikában nem érezni lyukakat,
a BMW mindenhol hatalmasat tol, és a váltója is meglepően finoman működik. És az a hang! A kipufogóból jövő mély morgást minden egyes gyorsításnál halálosan élveztem. Ez a blokk nálam az egész motor fénypontja.
Hiú ábránd azt gondolni, hogy a rettenetes állapotú magyar utakat a BMW legendás futóműve képes simára vasalni. Erre semmi sem képes. Viszont
a GS egészen elviselhetővé tudja tenni. Nem egyszer fordult elő, hogy egy kanyar közepén a fák árnyékából váratlanul „elém ugrott” egy-egy hatalmas kátyú, amit már esélyem sem volt kikerülni. Utasom csak azt hallotta az Interphone-ban, hogy előre szentségelek, ez mennyire fog fájni…, de soha nem fájt. Rendíthetetlen nyugalommal rongyoltunk át minden úthibán és gödrön.
Kanyargós szerpentineken az
elektromosan állítható futómű az alap, ROAD beállításon kissé hintázott. Menet közben kikotortam a menüből a rugóstagok állítási lehetőségeit és átraktam DYNAMIC-ra. Az úttartás egy pillanat alatt sokat javult, a motor stabilabban, pontosabban ment végig a kiválasztott íveken. Ugyanakkor a gödrök hatástalanításában nem állt be semmiféle változás, a GS továbbra is magabiztosan kezelte az úthibákat. A továbbiakban aszfalton végig maradt ez a set up, csak földúton állítottam vissza puhábbra.
Egy egész tank benzint kimotoroztunk a nap folyamán, ami azért szép teljesítmény, mert az Adventure-be 30 liter benzin fér. A motor 100 km-enként kicsivel több, mint 6 literből oldotta meg az autópályázást, a kanyargós szerpentineket és a földutat, tehát majdnem 500 km volt a táv. Egy rossz szavam nem lehet a kényelemre, mert az aztán tényleg rendben volt.
Bőven jutott hely a fedélzeten két fő számára és még a sisakunk sem koccant össze.
Végül eljött a várva-várt off-road szakasz, elhagytuk az aszfaltot. Sima, poros földúton még minden úgy történt, ahogy a BMW reklámfilmjeiben.
A GS vidáman porolt végig rajta. Ahogy azonban köves, sáros, traktornyomos ösvényhez értünk a történet drámai fordulatot vett. Lépésben haladva az orrnehéz bálna túrta az elejét, erősen kellett tartanom a kormányt és dolgoznom az egyensúly megőrzésén. Tudtam, hogy mit kellene tenni: nagy gázzal megúsztatni a kavicsok tetején, de kétszer is jöttek szembe autóval, az út pedig nem volt elég széles ahhoz, hogy lazán elférjünk mellettük a feldobozolt motorral. Így maradt az erőlködés meg a bénázás. A végén már annak is örültem, hogy épségben megúsztuk a kalandot.
A BMW R 1250 GSA kiváló motorkerékpár, de érzésre nem hoz forradalmi újdonságot az előző évjáratokhoz képest. Egyszerűen még erősebb és kifinomultabb lett. Hosszú túrákra ideális, mert kényelmes, rengeteg hely van rajta, alaposan meg lehet pakolni és a rengeteg extra mind a motoros keze alá dolgozik. A gyári navigáció, az „okos” futómű, a sebességtartó automatika gondtalanná teszik az utazást és
garantálják a luxusérzetet, a kipörgés- és blokkolásgátló pedig a biztonságot.
Egy dolgot viszont alaposan megtanultam: két keréken 400 kiló feletti összsúllyal terepezni nem lehetetlen, de nem is szórakoztató. Ha döngölt földútnál (amin akár egy sportmotor is végigmegy) nehezebb terepre vágysz, ne a nehéz motorok között keresgélj! Amikor egy nagy vas elveszíti az egyensúlyát és fel akar dőlni, azon semmilyen elektronika nem segít.
Minden másra ott van a
BMW R 1250 GS Adventure.
Mit gondolsz, miért látni annyi BMW GS-t az utakon?
