Egy elektromos elverte a benzineseket
Egy elektromos elverte a benzineseket
Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy – a bulváros cím ellenére – a BSSW Totalbike 24 robogóversenyen a benzines robogók és az elektromosok („hajszárítók/porszívók”) külön kerültek értékelésre. Mivel technikailag nagyon eltérőek egymástól, és bizonyos mértékben más szabályok is vonatkoztak rájuk, ezért nem lehet egy az egyben összevetni az eredményüket. Egyvalami azonban tény: a 24 óra leforgása alatt egy NIU elektromos robogó tette meg a legtöbb kört a visontai versenypályán. Érthető módon a benzines csapatok ezt nem szívesen verik nagy dobra. Az egyik legnagyobb internetes portálon megjelent összefoglalóban például sikerült egy az egyben eltitkolni, hogy indultak elektromos meghajtású robogók egyáltalán.
Lehet találgatni, teóriákat gyártani, hogyan szerepelhetett ilyen jól egy villanyrobogó…, vagy meg lehet kérdezni engem, aki egészen közelről figyeltem az eseményeket. Annyira közelről, hogy összesen kb. 6 órát töltöttem a NIU robogó nyeregében, ugyanis én voltam a csapat egyik versenyzője a négyből. Személyes érintettségem ellenére megpróbálom a lehető legobjektívebben elmesélni a siker receptjét. Persze mindent én sem árulhatok el, de hidd el, amit megtudsz, az is sokkal több lesz, mint amire számítottál.
Egy teljesen széria NIU NQI GT robogó volt a győztes versenygép, 3kW-os agymotorral. A szabályok 4 kW-ot engedélyeztek, van a NIU-nak olyan motorja is, de úgy döntöttünk, ez is elég lesz (Mivel az elektromos motorok kifejezetten nyomatékosak, nem az erő volt a szűk keresztmetszet, hanem az energia-felhasználás). A robogó éppen csak ki lett csomagolva és összeszerelve. Suri, a csapat szerelője elvégezte rajta a szükséges, szabályok által engedélyezett módosításokat, mint például az oldal- és középtámasz eltávolítása, az indexek leragasztása, valamint a teleszkópolaj sűrűbbre cserélése. 1 héttel a verseny előtt tudtuk először és utoljára kipróbálni, éppen a visontai pályán. A tesztek biztató eredménnyel zárultak, a köridők kitűnőek voltak, a gyári, kínai CST gumik is tudták azt a tapadást, amire szükségünk volt. A robogó készen állt a versenyre.
A legnagyobb kérdés az volt: bírjuk-e majd akkumulátorral? A telepek feltöltése több ideig tart, mint amennyi a lemerítésükhöz kell, különösen akkor, ha használat során sokat és intenzíven gyorsítunk. Ráadásul mindkét esetben melegszenek, a gyári leírás szerint mind töltés előtt, mind utána pihentetni kell őket. Minél több akksira volt ezért szükség. De nehogy azt képzeld, hogy ilyenkor az importőr leemel egy sort a polcról és befogja versenyezni. Egyrészt ezeknek a Panasonic által gyártott telepeknek az ára egy kisebbfajta vagyon, másrészt nem szoktak elromlani, ezért nem is áll belőlük nagyobb mennyiség a raktárban. Horváth Tamás csapatfőnök nyílt levélben kérte a NIU tulajdonosokat, ha tudnak és szeretnének, segítsenek. A NIU-s közösség megmozdult, rengeteg felajánlás érkezett, magánszemélyek, cégek adták kölcsön akkumulátoraikat, így jött össze a szükséges mennyiség.
Elektromosoknál a szabályok nem tiltották licences versenyzők szerepeltetését, így kettő is bekerült a csapatba. A sztárpilóta Sebestyén Peti volt, aki normál esetben a Supersport 600 világbajnokságban húzza a gázt. Mivel náluk éppen ekkorra esett a nyári szünet, eljött és pihenésképpen lenyomott egy 24 órást. Volt, akit zavart egy ilyen nagy név szereplése, holott inkább büszkének kellett volna lennie, hogy ugyanabban a mezőnyben versenyeznek. A másik profi Surányi Balu supermoto versenyző, és volt még két amatőr: Pinczés Robi és én, Somorjai István. Azért minket sem kell félteni, láttunk már közelről versenypályát, köridők szempontjából nem volt megalázó a különbség a gyári pilótákhoz képest.
Ha most azt gondolod, hogy ilyen feltételek mellett könnyű dolgunk volt, akkor még nem láttál egy teljes napig tartó versenyt közelről. Fogalmam sincs, a többi csapat milyen nehézségeken ment át, biztosan nekik is megvoltak a maguk drámái, mindenesetre egy biztos: nekünk sem volt sétagalopp. Bár az időmérőn összehozott 2. leggyorsabb kör (egy másik elektromos mögött) és Balu remek rajtja után rögtön az élre álltunk, viszonylag hamar, háromnegyed óra elteltével meg kellett ejteni az első cserét. A robogóban lévő két akku kapacitásban még bőven bírta volna, de a folyamatos nyélgázas kigyorsítások miatt gyorsan melegedtek. Egy bizonyos hőmérséklet felett a NIU visszavesz a teljesítményből, mielőtt ez bekövetkezik, gyorsan cserélni kell. De honnan lehet tudni előre, mikor jön el a pillanat? Nos, minden NIU-ban van gyárilag GSM modul, ezen keresztül folyamatosan szolgáltat adatokat. A megfelelő alkalmazással minden nyomon követhető. Tamás, mint valami MotoGP mérnök, ült egy számítógép előtt és figyelte a telemetria adatokat. Amint eljött az ideje, jelt adott a versenyző kiintésére, akku- és pilótacserére. Az ügyesen kitalált akkuelhelyezésnek és az egyszerű gyorscsatlakozóknak hála a csere hamar megvolt. Utána viszont rengeteg időt veszítettünk, amíg a rendszer bebootol és a robesz újra harcra kész. Ami előnyt összeszedtünk a pályán, elveszítettük a gyakori, 40 másodperces boxkiállásokkal, a benzinesek rendre utolértek. Valamit ki kellett találni. Végül a sok mérnök, szerelő és ezermester között a 17 éves Zsófi találta meg a megoldást, hogyan lehet „átverni” a NIU agyát és megspórolni a bootolással töltött időt. Onnantól a boxkiállások hossza megfeleződött.
Előbb-utóbb mindenki elfárad egy ilyen hosszú versenyen és könnyen becsúszik valami hiba. Az éjszaka kritikus időszak ebből a szempontból. Az aszfalt hőmérséklete leesik, a látási viszonyok megváltoznak, a koncentráció csökken. Egyre többen alszanak el a boxban, a háttércsapat ébren maradt tagjai vörösen izzó szemmel próbálnak odafigyelni a feladatukra. Nálunk is voltak apróbb hibák a cseréknél, én pedig elestem az egyik kanyarban. Szerencsére sem nekem, sem a NIU-nak nem lett nagy baja, gyorsan visszapattantam a nyeregbe és mentem tovább. Az eséssel alig 10 mp-et veszítettem, az elgörbült kormányt pedig Suri Mester pillanatok alatt egyenesbe hozta a boxban. Kemény, hosszú éjszaka volt. A sötét az egész mezőnyt megzavarta, romlottak a köridők, egyedül Sebestyén Peti tudott ugyanolyan tempót menni, amit nappal. A reggel már az első helyen talált minket, amit innentől többé nem adtunk ki a kezünkből, és délután 3-kor elsőként értünk be a célba. A bevezetőben vázolt okok miatt összesített eredményt nem hirdettek, a NIU az elektromos kategóriát nyerte meg 110 kör előnnyel.
Kinek köszönhető a NIU elsöprő győzelme? A nagyszerű robogónak, amelyik műszaki hiba nélkül teljesített végig? Vagy a NIU tulajdonosoknak, akik nélkül nem lett volna meg a szükséges akkumennyiség? Netán Dávidnak és Zsófinak, akik folyamatosan menedzselték a töltést, vagy Budaházi Petinek, aki szemhunyásnyi alvás nélkül vezényelte le az akku- és pilótacseréket? A profi versenyzőknek, akik villámgyors köröket mentek, vagy az amatőr pilótáknak, akik kiszámítható, megbízható versenyzéssel megtartották az előnyt? Esetleg Horváth Tamásnak, aki összehozta az egész csapatot és remek taktikát dolgozott ki a győzelemre?
Azt hiszem nincs értelme kiemelni egyiküket sem, hiszen a győzelem igazi csapatmunka volt, amiből mindenki maximálisan kivette a részét. És nem csak az említettek, hanem azok is, akik a háttérben, szinte észrevétlenül szorgoskodtak. Etettek, itattak, ápoltak minket, levéve egy csomó terhet a vállunkról, hogy mindenki a saját feladatára koncentrálhasson.
A végére még itt van egy érdekes adat. A NIU robogó üzemanyagköltsége (gyk. villanyszámla) az egész verseny alatt kevesebb mint 2000 Ft volt, szemben a benzines robogók 20-30 000 Ft-os benzinköltségével!
