Harley-Davidson LiveWire teszt
Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az elektromos járműveké a jövő. Négykerekű fronton bármikor vehetsz magadnak teljesen használható villanyautót. Kétkerekűeknél kicsit más a helyzet, mivel a motorkerékpár mérete erősen korlátozza a bele építhető akkumulátor méretét, ezzel együtt a hatótávot, vagyis magát a használhatóságot. Ennek ellenére egyre több van belőlük. Kínai gyártók töménytelen mennyiségben ontják magukból az akkus robogókat és kisebb, motorszerű tüneményeket. Nagymotorból is vannak egészen komolyan vehető típusok, de a nagy és ismert, hagyományosan belsőégésű motorokkal foglalkozó motorgyártók eléggé le vannak maradva. Legtöbben még csak ott tartanak, hogy most védetik le a különböző ezzel kapcsolatos szabadalmaikat. Erre jön a Harley-Davidson, a leginkább konzervatívnak tartott márka, és iderak egy ilyet! Egy tökéletes elektromos motort. Nem egy prototípust, nem is egy játékszert vagy valamilyen félénk próbálkozást, hanem egy használható, nagy teljesítményű, kiforrott példányt (igazából már 2019 végén megjelent).
A LiveWire a HD hagyományaitól eltérően nem egy cruiser vagy hónaljszárító chopper, hanem dögös és feltűnő naked bike lett. Csupán egyetlen Harley-ra utalást találni rajta: a klasszikus formájú benzintank-imitációt és a rajta olvasható feliratot. Ami a motor formáját illeti, a tervezők kezét megkötötte, hogy egy szerver méretű téglatest köré kellett építkezniük. Ennek ellenére ügyesen megoldották a feladatot, a LiveWire egészen motorszerű motor lett. A formás aluváz elegánsan öleli körbe az akkumulátort, néhány műanyag idom és a rendszer hőháztartását biztosító olajhűtő szépen eltüntetik az éleit. Az alul elhelyezett bomba formájú elektromotort pedig nem is nagyon kell dugdosni, büszkén árulkodik arról, hogy ez a motor valami más, mint amit eddig megszoktunk. A perifériák, mint a futómű, a fékek és az elektronika mind neves beszállítók termékei, méltóak egy drága és erős, prémium kategóriás motorkerékpárhoz. A végeredmény egyszerűen lenyűgöző!
Felülve rá kissé szokatlan üléspozíció fogad. A hatalmas monolit fölött messze előrehajolva érem el a kormányt. Kicsit olyan, mint egy old school naked bike-on ülni, ahol a hosszú tank miatt volt hasonló az érzés. Mostanában közelebb szokás elhelyezni az ülést a kormányhoz. A gép súlya 250 kg, nem kevés. Érezni, hogy a súlypont magasan van, de ez csak sajátosság, nem hiba. Elsőre kb. ennyi furcsaságot kell megszokni. Meglepetésre nem kellett használati utasítást böngészni vagy kisebb tanfolyamot elvégezni, hogy elindulhassak. Miután gombnyomásra a műszerfal (akarom mondani kijelző) szélein futó két csík zöldre vált, a motor üzemkész, lehet húzni a gázt.
És akkor jöjjön az, amire mindenki kíváncsi: hogy megy? A válasz: nagyon durván! Eltekertem a gázt és a monstrum csikorgó hátsó kerékkel lő ki minden egyes közlekedési lámpától. 3 és fél másodperc kell neki nulláról százra, és még a kuplunggal sem kell bűvészkedni. 180 körül van a végsebessége, de 100-nál még simán megnyikkan a gumi, ha hirtelen teszed rá a tüzet. Miután jó pár megalázott audis és mustangos után túltettem magam az adrenalinsokkon, végre oda tudtam figyelni rá, mi is történik valójában. Úgy gondolom, hogy a LiveWire hasonlóan megy, mint egy ezres sportmotor. Kettesben! Baromi erős, nyomatékos, és bármikor képes maga alá gyűrni az aszfaltot. De nincs rajta váltó. Egy benzinmotornál zavaró lenne, ha nem válogathatnál a fokozatok között. Ennél elmarad az üvöltő kipufogóhang, a zakatoló hengerek és a velük járó rezonancia, a nyomaték viszont mindenhol állandó, így a fordulatszám gyakorlatilag teljesen mellékes, nem szükséges másik fokozatba kapcsolni. A fék és a futómű partner a sportos vezetésben, bár kanyarban a kormányt kissé ellen kell tartani, mert a hosszú tengelytáv és a hegyes villaszög miatt hajlamos becsuklani.
Hétféle motor-karakterisztika állítható be rajta. Négy előre programozott és három egyénileg konfigurálható. Az érintőképernyőn külön-külön állítható mindegyikben, mekkora teljesítményt adjon le, milyen gázreakcióval, mekkora legyen a visszatöltés mértéke és milyen szigorú legyen a Traction Control, magyarul a kipörgésgátló. A Sport mód nyílván a legdurvább, de Road-ban sem mondanám sokkal gyengébbnek. Van egy eső mód, amit már csak hiúságból sem illik bekapcsolni egy ilyen macsó gépen, és végül a Range mód. Ezt egy falevélszerű ikonnal jelölik, ezért először ECO-nak, vagyis „gazdaságosnak” gondoltam, de hamar rájöttem, hogy abban is ugyanolyan erős, mint Road módban. Akkor mi a különbség? A visszatöltés. A gáz elvételére több áramot pumpál vissza az akkumulátorba, ami növeli a hatótávot. A visszatöltéssel együtt a motorfék mértéke egyenes arányban nő, így ebben a módban megfelelő önuralommal és a féktávok pontos kiszámolásával a „rendes” üzemi féket csak az utolsó métereken, a 0-ra való megállásnál kell használni. Így ahelyett, hogy a felesleges mozgási energia jó része a féktárcsákon keresztül hővé alakulna és elszállna a levegőbe, visszakúszik az akkumulátorba. Ezzel a módszerrel a hatótáv városban az átlagos 170-ről rögtön 200 km fölé nőtt. Hamar ez lett a kedvenc üzemmódom, így a gázkarral (vagyis a potméterrel) lézerpontosan lehet szabályozni a sebességet, gyorsítani vagy éppen lassítani a gépet.
200 km bőven elegendő a napi városi szaladgáláshoz. Mert a LiveWire valójában városi jármű. Teljesítménye alapján alkalmas lenne túrázásra is, de a – benzines motorokhoz képest – időigényes töltés miatt elektromos motorokkal egyelőre macerás hosszabb útra indulni. Az ülés alá rejtett hálózati töltőnek 10-12 órára van szüksége, hogy 0-ról fullra töltse az akkut. Ez leginkább arra jó, hogy este rádugva másnap reggelre üzemkész legyen a gép. De vannak itt más lehetőségek is! A Harley appját letöltve a telefonra kapásból egy rakás „áramkutat” találtam Budapesten. A kutakon már vannak gyorstöltők, amivel egy óra alatt teljesen fel lehet tölteni egy lemerült akkumulátort. Ezeknél kW vagy perc alapon kell fizetni a „tankolásért”, az otthoni töltésnél jóval drágábban, de a benzin árához képest még mindig sokkal olcsóbban. Nem is sejtettem, hogy ilyen kiépült hálózat áll rendelkezésre. Gyakorlatilag egész Nyugat-Európában bárhová gond nélkül el lehet jutni elektromos meghajtással.
Egy járókelő megszólított a parkolóban. Áradozott, mennyire imádja a motorokat, és megkért, hogy egy kicsit bőgessem fel az enyémet, úgy szeretné hallani a hangját. Mondom neki: nem lehet, ez elektromos. Látszott rajta, hogy nem érti, vagy nem akarja elhinni, amit mondok. Zavartan nézett, pislogott, majd szó nélkül odébb állt. Tényleg nem lehet álló helyben pörgetni, hiszen nincs rajta üres, viszont nem teljesen néma a LiveWire. Az elektromotor menet közben valami olyasmi hangot bocsát ki, mint a rükvercben haladó autó, csak sokkal halkabban. Ebben a hangban semmi szívmelengető nincs, és nem is annyira hangos, hogy felriadjanak rá az alvó csecsemők, viszont segít kontrollálni a sebességedet. Anélkül tudod, hogy nagyjából mennyivel mész, gyorsulsz vagy lassulsz, hogy letekintenél a műszerfalra. Ha most a biztonságot hozod fel a hangos motorok védelmében, a „csendes motorok” ellen, ki kell, hogy ábrándítsalak. A tesztidőszak alatt egyetlen egyszer sem húzták rám a kormányt vagy szorítottak le azért, mert nem vettek észre. Sőt! A sorok ugyanúgy megnyíltak előttem a bitangerős ledes fényszórónak köszönhetően. Ismét bizonyítást nyert, hogy a defenzív vezetés sokkal többet ér bármilyen ordító kipufogónál.
Összegezve a LiveWire egy kitűnő motorkerékpár. Hátrányai, illetve látszólagos hátrányai kizárólag a technológia jelenlegi korlátaiból adódnak. A nehéz akkumulátor, a viszonylag hosszú töltési idő és a magas vételár elég, hogy lebeszélje magát az, aki idegenkedik az újdonságoktól. Ezzel szemben az elektromos mobilitás pozitívumait órákig lehetne sorolni, kezdve az alacsony fenntartási költségektől a környezetbarát üzemig. A technológia folyamatosan fejlődik. Éveken belül megjelenhetnek a szilárdtest-akkumulátorok, amik nagyobb energiasűrűséggel és ultrarövid töltési idővel egy csapásra kiküszöbölnék a jelenlegi hátrányokat. Én úgy tekintek a LiveWire-re, mint a jövő előfutárára, ami éppen a határon balanszíroz. Sok esetekben jobb, mint a belsőégésű motorok, de összességében még nem használható olyan széleskörűen.
A LiveWire nem igazi Harley. A neve és az ára (ja, és a bal és jobb oldalon külön elhelyezett, magát visszavenni képes indexek) alapján az, de sem a stílusa, sem a technológiája nem illik a Harley modellkínálatába. Éppen ezért kiemelik a milwaukee-i márka égisze alól és a LiveWire egy külön márkanév lesz. Az itt bemutatott példány a One típusnevet kapja, ezzel együtt 13 milliós ára is rögtön esik vagy 20%-ot. A jövőben egy egész modellcsalád fogja követni, talán olcsóbb, praktikusabb típusok is. Annak pedig, aki pocakos, szőrős, bőrmellényes, antipatikus fickóknak gondolja a HD tulajdonosokat (pedig nem azok), nem kell feltétlenül bemennie egy Harley szalonba, ha vásárolni akar egy LiveWire-t.
