Kawasaki Versys 650 teszt
Kawasaki Versys 650 teszt
Ezelőtt a teszt előtt ezer éve nem Versys-eztem már, el is felejtettem, milyen volt. Aztán elindultam vele, és mire az utca végére értem, fülig ért a szám. 5 perc motorozás után pedig hangosan kacagtam sisakom jótékony takarásában. Ez a motor fantasztikus!
Amikor 2007-ben megjelent az első Versys 650, a szakma egy emberként ujjongott a KLE500-at leváltó, az ER-6 igényesebb alkatrészekkel való feljavításából létrejött túraenduróért. Joggal, hiszen a kezes kis jószág hosszú rugókkal ellátott futóművet, kényelmesebb ülést és tisztességes szélvédelmet adó fejidomot kapott. Mindemellett meghagyták a kis, 17 colos kerekeket, mondván a túraendurókat inkább használják kanyarvadászatra, mint valódi terepremotorozásra, sima földúton meg elmegy így is. Egyedül a kinézetébe lehetett belekötni, abba viszont alaposan. Úgy tűnt, a Kawasakinál nem szeretnének túl sokat eladni belőle. A típus az évek alatt minimális változtatásokon ment keresztül, mai formáját a csinos, húzott szemű fejidommal csak 2015-ben kapta meg. Azóta csupán az aktuális környezetvédelmi előírásokhoz igazították hozzá.
A SHOX Katalógus fotózására hoztam el a kis Versys-t az Ivanics Motortól, mondván kéne valami túramotor, lehetőleg rendszámos, ez volt bent náluk. Szívesebben pattantam volna az ezres nagytesóra vagy kompresszoros H2 SX-re, de a célnak ez is megfelelt, pláne ebben a színkombinációban. Oldalról a fényezett részek nagyrészt fehérek (hivatalosan: gyöngyház csillagpor fehér), elölről viszont a fejidom tök fekete (metál szikra fekete), olyan mintha egyből két motort kaptunk volna. Legalábbis a fotók szempontjából.
Lábon mentem el vele a fotózás helyszínére, közben sorra jöttek vissza a szép emlékek. Régebben a 650-es összes évjáratával mentem, ráadásul elég sokat. Vakon el tudnám vezetni, de – az igazat megvallva – ha először ültem volna rajta, akkor sem kellett volna 50 km-nél több, hogy ugyanez az érzés kerítsen hatalmába. Minden abszolút a helyén van, a kezelőszervek működése magától értetődik, úgy és azt csinálja, ahogy és amit elvárunk tőle. Látszik, hogy ezt a motort ésszel (és szívvel) tervezték, kifejezetten földi halandók számára.
Megnézve a katalógusadatokat (69 LE, 64 Nm, 217 kg) semmi különöset nem találunk benne, ezektől még nem kéne ilyen jónak lennie. Olyan alkatrészt sem tudok említeni, amit ki kéne emelnem, mint a motor kiemelkedően teljesítő pontját. Az egyszerű futómű teszi a dolgát, a fékek átlagosan teljesítenek, ráadásul a blokk sem egy hipermodern teljesítménybomba. Mégis mitől olyan jó vele menni? A kulcsszó a harmónia. Egyetlen alkatrésze sem nyújt kimagaslót a többi kárára, ezért a Versys soha nem hozza rád a frászt. Ellenben a rövid tengelytáv, a viszonylag meredek villaszög, a jól eltalált súlypont és a sportos kerekek szupermoto-szerű vezetési élménnyel ajándékoznak meg. Ilyen egy tökéletes funbike!
Egy rövid karikát gurulni a városban ugyanolyan jól esik vele, mint kanyargós hegyi szerpentinen csapatni, mindamellett, hogy túrázásra is tökéletesen alkalmas. Nyílván, amikor utassal, csomagokkal, emelkedőn fölfelé előzésre adod a fejed, nem 6-os fokozatban kell nekikezdeni. Szerényebb lökettérfogatából adódóan sűrűbben kell kapcsolgatni a váltóval, mint a nagyobb túraenduró-tulajdonosoknak. De azért van a váltó, nem igaz? Ettől függetlenül a kis Versys-t nem nevezném lomhának, ha sietni kell, simán tudja a 190-et.
Amit egyértelműen a Versys 650 szemére lehet vetni az, hogy kissé régimódi. Nem elavult még, de a konkurencia előtte jár az olyan apróságokkal, mint a Tracer 7 a ledes fényszórójával vagy a DL650 a többfokozatú kipörgésgátlójával. A Kawasaki quartzkijelzőjén egyetlen extra funkció található: a fokozatkijelző. Ez persze semmit nem von le a motor kiválóságából, de ha a gyártó volumenben akar eladni belőle, hamarosan szüksége lesz némi modellfrissítésre. Sajnos gyökeresen új modell 2021-ben még nem lesz belőle.
