Kivel NE indulj motoros túrára?
Egy jól sikerült motoros túra örök emlék marad. Szép tájak, kanyargós utak, érdekes emberek, finom kaják. Sajnos az egészet egyetlen barom képes elrontani. Ő az, akit soha nem fogsz elfelejteni. Hogy is felejthetnéd, hiszen viselkedése az egész túra emlékét beárnyékolja. Ha legközelebb meglátod a nevét a résztvevők listáján, komolyan elgondolkozol rajta, hogy inkább otthon maradsz.
Az események aktív részese, azt hiszi, a saját motorján kívül a forgalom összes többi résztvevőjét is tökéletesen kontroll alatt kell tartania. A szabálytalan autósokat egytől-egyig kiszúrja, dudaszóval és hangos gázfröccsökkel utasítja rendre őket. Mindeközben ő maga egyetlen szabályt sem tart be. Folyamatosan járnak a végtagjai, ahogy egyezményes kézjelekkel kommunikál.
Ha valaki veszélyt jelent rá, az kiveri nála a biztosítékot. Ha nincs ilyen helyzet, majd ő kiprovokálja, hogy legyen. Erőszakos helyezkedéssel készíti elő a terepet magának és az őt követő motorosoknak. Amikor éppen nem intézkedik, akkor sem teljesen passzív, fejének folyamatos ingatásával fejezi ki nemtetszését a „buta autósok értelmetlen manőverei” láttán. Nagyon gáz, amit csinál, de inkább nem szóltok neki, mert akkor hangosan leugat mindenkit, hogy már rég kilapított volna titeket egy kamion, ha ő nem akadályozza meg.
A megbeszélt találkozási pontra farolva érkezik, csillog a szeme, tombol benne az adrenalin. Nála nincsen gyorsabb motoros és ennek lépten-nyomon hangot is ad. Tulajdonképpen a MotoGP-ben lenne a helye, csak még nem fedezték fel. Legalább is Ő így gondolja. Addig is, amíg ez megtörténik, mindenki előtt bizonyítania kell tehetségét.
Nem képes egyenletes túratempóra, szándékosan lemarad, majd nyél gázt húz és életveszélyes szituációkban előzi vissza a többieket, lehetőleg egykeréken. Mindenki hidegrázást kap tőle. Sem a rendre utasítás, sem az építő kritika nem jut el az agyáig, azt hiszi, a többiek csak azért nem hajtanak gyorsabban, mert öregek, bénák és gyávák. Csak azután lesz rend a fejében, miután egyszer levakarják a szalagkorlátról. Ha nem történik komoly baja, még lehet belőle jó motoros, mire benő a feje lágya. Addig viszont jobb elkerülni őt.
Szakadt ruhákban jár, a csizmáját duct tape tartja össze, a bukója plexijén alig lehet átlátni a karcoktól. Azt állítja, hogy a motorja tökéletesen megbízható, pedig a vak is látja rajta, hogy egy roncshalmaz. Rajta kívül nincs olyan bátor ember, aki rá merne ülni, még a parkolóban sem. Sosem tartja karban, kizárólag javítást végeztet rajta, azt is csak akkor, ha valami már végképp tönkrement és a motor lerobbant.
Nála túránként egy-két defekt, elszakadt bovden, fékbetét csere és porlasztó tisztítás mindig benne van a pakliban. A doboza tele van pótalkatrészekkel, elvileg bármit percek alatt ki tudna cserélni. Valójában azonban teljesen kétbalkezes, a többiek csinálják meg a motorját az út szélén. Mindenkinek tele van a vele töke, de senki sem akarja megsérteni azzal, hogy hazazavarja, mert igazából rendes gyerek. Próbálták, hogy eltitkolják előle a túrákat, de mindig megszimatolja, hová mennek a többiek és valahogy odakeveredik.
Őt biztosan nem fogják megbüntetni a rendőrök, erről gondoskodik. A gyorshajtást elfelejtheted nála és úgy általában minden közlekedési szabályt betart, mégpedig betű szerint. Nem mulaszt el egyetlen indexelési lehetőséget sem. Az irányjelző ki van fizetve, használja még akkor is, ha egy lélek sincs az úton. Tulajdonképpen meg kéne dicsérni példamutató magatartásáért, de néha olyan túlzásokba esik, amivel igencsak felbosszantja a többieket.
Lakott területen maximum 50-nel hajt, egészen pontosan a település végét jelző tábla vonaláig, utána felgyorsít óra szerint 90-re. Vagy kicsit kevesebbre, de többre biztosan nem. Stop táblánál állóra fékez, majdnem belerohannak hátulról. Ha gyalogosokat lát egy zebra 10 méteres körzetében, megáll és vár, hátha át akarnak kelni az úton. Az elsőbbségadást olyan komolyan veszi, mintha mögötte ülne a vizsgabiztos. Még simán átférne egy kereszteződésen az autósok előtt, de inkább megáll és elenged mindenkit, nehogy szó érje a ház elejét. Akkora követési távolságot tart, hogy még a teherautók is beelőzik. Ne csodálkozz, hogy folyton őrá kell várni.
A gyerekek már nagyok, ideje valami vagány hobbit találni az akciós újságok lapozgatása helyett. Legyen például a ... motorozás! Egyre több nőt látni motoron, miért éppen Ő ne lenne képes elvezetni egy ilyen izét? Barátai, ismerősei tanácsai ellenére egyből egy nagy és erős motorral kezd, mert az mutat jól a Facebookon. Azt reméli, hogy a motoros tudás majd menet közben megjön magától. Nem aggódik, hiszen világ életében sportos csaj volt. Még elevenen él benne az emlék, amikor kapus volt egy kosárlabda csapatban. 
Felülve csak a lábujja ér le a földre, a motor olyan nehéz neki, hogy alig bírja arrébb tolni. Az alatta dübörgő lóerőkről még csak fogalma sincsen, a gázt félig sem merte rátekerni életében. Valahogy sikerül behízelegnie magát egy összeszokott motoros csapatba. Elmegy velük túrázni, de folyton várni kell rá, mert baromi lassú. Indulásnál gyakran lefullad, és néha leégeti a csapatot azzal, hogy a legforgalmasabb parkolóban felborul a motorral, mint egy büdös bogár. Persze mindig talál rá valami ésszerűnek tűnő magyarázatot. Ugyan ki tudna rá haragudni, hiszen olyan bájosan mosolyog.
Két leggyakoribb mondata: „Várjatok, ezt még elszívom”, „Ó, még csak éppen most gyújtottam rá”. Amint megálltok, ő már szívja is a cigit, rögtön kettőt-hármat, hogy a kimaradt nikotinadagokat pótolni tudja és felkészítse magát a következő füstmentes etapra. Maga sodorja a cigijét, mert így olcsóbban kijön, de ezzel további perceket képes elpazarolni. Időnként bepróbálkozik a túravezetőnél azzal, hogy állítsa meg az egész csapatot a következő dohányboltnál, mert neki éppen elfogyott valami.
Minden pihenőnél füstfelhő veszi körül, és beszélgetni sem akar vele senki, mert sajátos illat árad a szájából. Mit keres mégis a túrán? Ha képes időben eldobni a dekket, mikor indultok vagy felnyitható állú sisakja van, hogy a motoron is tudjon dohányozni, nincs vele különösebb baj. Attól még lehet hasznos tagja a csapatnak.
Időben szóltok neki, hogy kezdjen öltözködni, mert hamarosan indultok, ennek ellenére kivétel nélkül mindig Ő az utolsó, aki elkészül. Amikor veszed fel a bukódat, Ő még csak a dzsekinél tart. Megvárod, hogy teljesen felöltözzön, csak utána nyomod meg az önindító gombját. Ekkor derül ki, hogy nem találja a motor kulcsát, végigtapogatja a zsebeit, majd vetkőzni kezd. Mikor már tényleg úgy néz ki, hogy készen van és indultok, sebességbe rakod a váltót, de neki akkor jut eszébe nyomkodni a GPS-t. Megőrültök tőle!
Hiába tök normális arc, jó fej és jól is motorozik, ha egyszerűen képtelen időben elkészülni. Már szinte beteges, amit művel. Mindig beiktat egy plusz tennivalót: felszerel egy kamerát, felvesz még egy maszkot vagy egy csősálat, és talál még egy rakás ellenőriznivaló cipzárat a ruháján, mielőtt valakinél véletlenül gyorsabb lenne. Legjobb, ha elfogadod ilyennek és megszokod, hogy 40 fokban, fullra beöltözve, behúzott kuplunggal kell várnod, amíg befejezi a szüttyögést.
A legjobb, legerősebb, legdrágább motor az övé. Természetesen zsír új és minden extra kiegészítő megtalálható rajta, beleértve a színazonos felnicsíkot és a MotoGP-s csuklószorítót a fékolaj tartályon. A bejáratás összes kilométere az otthona és a motoros bolt között került bele. Motoros ruhája, bukója, csizmája, kesztyűje színben tökéletesen passzol egymáshoz és a motorjához egyaránt. Sehol egy bogárnyom, sehol egy karcolás. Térdkoptatója fénylik, mint a Salamon töke.
Nem aprózza el a dolgokat, első igazi útja egy túra, amihez a neten csatlakozik. Az elején még simán megy minden. Az egyenes szakaszokon a lóerők kisegítik, de ahogy a kanyargós részekhez érnek, vezetéstechnikai hiányosságai felszínre kerülnek. Nagyon kell igyekeznie, hogy ne kelljen rá sokat várni, de energiája rohamosan csökken. 100 km után már alig él, fáj a keze, a nyaka, a feneke, frusztráltságát vigyorgással próbálja leplezni. Ha ekkor beismeri magának (és a többieknek), hogy ez sok neki, és kényelmesen hazagurul, még megúszhatja baj nélkül. Ha tovább megy, előbb-utóbb baja esik.
Már akkor van egy csomó jobb ötlete, amikor még csak tervezitek, hogy melyik országba menjetek motorozni. De inkább nem szól bele a szervezésbe, a többieket biztos szórakoztatja, hogy mindent maguknak kell kitalálni. Aztán az indulás reggelén, a benzinkúton elmondja, hogyan kellene jobban csinálni. Közben folyamatosan hőbörög, ki miért és milyen motorral megy veletek, biztos várni kell majd rájuk vagy túl gyorsan akarnak menni. És különben is, hol álltok meg először és miért pont ott?
Menet közben néha előre siet, beáll a túravezető mellé és bukón keresztül kiabál neki, hogy szerinte másfelé kellett volna fordulni. Ugyan nem tudja, mi van arrafelé, de biztos izgalmasabb lett volna, mint az, amerre éppen mentek. A benzinkúton beszól, hogy 10 km-rel ezelőtt látott egy másik kutat, ahol 5 forinttal olcsóbb volt a benzin. Ebédelni nem ott akar, ahol a többiek, és az előre lefoglalt szállás sem felel meg neki. Inkább aludna a falu szélén egy pajtában, mert az olcsóbb. Az ilyen miért nem megy inkább egyedül?
Természetesen az itt felvázolt karakterek mindegyike a képzelet szüleménye.
BÁRMINEMŰ HASONLÓSÁG VALÓS SZEMÉLYEKKEL KIZÁRÓLAG A VÉLETLEN MŰVE!
Ilyen durva arcokkal még senki sem találkozott motoros túrán. Vagy mégis?
Te ismersz olyat, akivel NEM mennél többet motoros túrára?
