Sokan Együtt Gurulunk Selmecbányára
Sokan Együtt Gurulunk Selmecbányára
Ez kemény menet lesz - gondoltam, amikor megláttam, hogy
több mint 30 motoros jött össze a közös gurulásra! Ennyi embert összefogni, felvezetni túl nagy falat egyetlen túravezető számára, ezért önként jelentkezőket kértem meg a legmegbízhatóbb motorosok közül, hogy vegyüljenek el a tömegben. Amikor valahol szétszakadt a csapat, ők végezték a felzárkóztatást. Ehhez képest szinte említést sem érdemel, hogy előző nap megvették a motoromat, így fél napom se volt, hogy szerezzek egyet a túrára. Végül Wladár Sándor barátom segített ki: kölcsönadta
vadiúj, bejáratos BMW 1250 GS-ét. Igazán hálás vagyok neki!
Célpontunk a 150 km-re lévő
Selmecbánya volt,
kedvenc szlovákiai városunk. Az útvonalat úgy állítottam össze, hogy
elkerüljük a forgalmas főutakat, így végig együtt tudott maradni a csapat. Olyan kis utakon mentünk, amik közül némelyikre még a Google sem tervez útvonalat, habár hibátlan az aszfalt minősége, élvezetesek a kanyarok és gyönyörű a táj. Erdős és nyílt részek váltják egymást: ki az árnyékból a fák közül, be az árnyékba, miközben egy métert sem mentünk egyenesen. Igazán élvezetes volt.
Út közben egy
kisebb műszaki hiba miatt kellett megállnunk. Bonyolult lenne elmagyarázni, hogy mi és hogyan romlott el a Kawasaki Ninján, a lényeg, hogy az ezermester Hullé Gábor speciális szerszámok nélkül percek alatt orvosolta a problémát és mehettünk tovább. Mindig jól jön egy ilyen talpraesett fickó a túrán. Nélküle ki tudja, mennyit ácsorogtunk volna a tűző napon, mire megjön a segítség.
Selmecbányára érve, a belvárosában „telt ház” fogadott. Mármint minden tele volt turistákkal, parkoló autókkal.
Motorral általában könnyű parkolni, de 30-cal?! Végül sikerrel vettük az akadályt, minden motort sikerült szabályosan elhelyezni és letámadhattuk a várost kaja, látni- és fotózni valók után kutatva.
2 órával és
egy juhtúrós strapacskával később indultunk el hazafelé. Elsőként átverekedtük magunkat a kanyargós városi utcákon, majd irány a Bacsófalvi-bányató. A kánikulára való tekintettel itt is óriási volt a tömeg, végig az országút szélén autók parkoltak, szinte mozdulni sem lehetett. Ismét bemutattunk egy olyan parádés parkolást, ami
fegyelmezett és összeszokott csapat látszatát keltette. Ó, ha tudták volna, hogy a legtöbben először mentünk együtt… Személy szerint nagyon büszke voltam mindannyiunkra. Jutalmul a legbátrabbak megfürödhettek a tó kristálytiszta, ám jéghideg vizében.
Ha azt hiszed, hogy ezzel a túra összes jó részén már túl voltunk, nagyon tévedsz! Újabb négy számjegyű, ugyanakkor
kiváló minőségű, kanyargós mellékutakon motoroztunk még 60 kilométert a magyar határig. Parassapusztánál léptünk be Magyarországra és kezdtük amortizálni a futóműveket. A Börzsönyt megkerülve még egy kis szlovákiai kitérővel Esztergomba érkeztünk meg, egy benzinkútnál volt vége a túrának. Jó volt látni az elégedett mosolyt, ami ezután a tökéletes nap után kiült az arcokra. Úgy búcsúztunk el egymástól, mint akik ezer éve ismerjük egymást.
Ha neked is van kedved bejárni utánunk ezt a remek útvonalat, tedd meg, lehetőleg a barátaiddal!
Nem fogod megbánni. Íme, a térkép:
