Gyakran látok olyan motorost, aki nem a saját méretének megfelelő motort választ magának. Gondolom, otthon megálmodja, milyen típust szeretne, és az elhatározásától annak ellenére sem bír szabadulni, hogy egyértelműen kiderül: túl nagy vagy túl kicsi hozzá. Amikor egy kétméteres embert látok apró sportmotoron kuporogni úgy, hogy nem tudja magát behajtogatni a plexi mögé, ugyanolyan gáz, mint amikor egy apró, 50 kilós csajszi pipiskedve egyensúlyoz egy hatalmas, nehéz túramotorral a lámpánál.
Kmenyus és én két különböző testalkatú motorost képviselünk: 185 cm/115 kg vs 175 cm/75 kg. Az egészen nyilvánvaló, hogy ugyanaz a motor teljesen máshogy mutatna alattunk. Éppen ezért tesztünkhöz rögtön kettő, ráadásul szándékosan két nagyon különböző méretű motort választottunk. A Suzuki GSX-S750 egy viszonylag kicsi, kompakt naked bike, míg a V-Strom 1050 XT egy hatalmas túraenduro, nagy testtel és terepre alkalmas hosszú rugókkal.
Felkerekedtünk hát Menyussal és elmentünk a Motorcenter Gyulaihoz a két tesztmotorért. Nem volt nehéz kiosztani őket magunk között, ugyanis Menyusnak majdnem görcsöt kapott a lába az apró nakeden. Így hát ő ült fel a magas túraenduróra, nekem meg maradt a GSX-S. Nem is bántam, hiszen olyan volt, mintha pont rám szabták volna. Bár életemben először ültem rajta, mégis olyan érzés kerített hatalmába, mintha mindig ezzel motoroztam volna. A megszokás nem órákban, csak percekben volt mérhető.
A Mátrában cseréltünk egy körre, így össze tudtam hasonlítani a két vasat. A V-Strom lényegesen több helyet kínál a vezető számára, a nagyobb nyeregben jobban lehet helyezkedni. Az állítható magasságú plexi mögött védett voltam a menetszéltől a felegyenesedettebb üléspozíció dacára. Érzésre olyan volt átülni a túraenduróra, mintha egy póniról nyergeltem volna át egy tevére. Ennek ellenére egyáltalán nem volt gondom a méretével, menet közben a súlyával sem. Talán még normálisan is néztem ki rajta…
A V-Strom 106 lóereje számszerűleg kevesebb, mint a GSX-S 113-a, de a plusz 20 Nm nyomaték dinamikusabbá teszi alacsony és közepes fordulatszámon. A V2-es ugyanakkor több mechanikus zajjal működik, mint a 750-es négyhengeres. Csodálatosan finoman járó GSX-S blokk hangja zene a fülnek, és nem csak az extraként felszerelt nyitott kipufogó miatt. Sok motornál játszanak azzal, hogy a légszűrőházból érkező szívóhangokat a vezető számára hallhatóvá tegyék, ezt eddig a Suzukinak sikerült a legkarakteresebben megvalósítani. Akusztikus élmény volt minden egyes gyorsítás, annak ellenére, hogy az eredetileg sportmotorhoz készült blokk teljesítménygörbéjét a végletekig kisimították. Sehol sincs benne az a „hú meg ha” érzés, magas fordulatszámon az igazi tűzijáték elmarad. Van helyette kiszámítható (de nem lassú) menés, ez teszi végtelenül felhasználóbaráttá ezt a motort.
A két gép ára között 1,7 M Ft a különbség (2,9 M vs 4,6 M), ami a futóműben és a fékekben is tetten érhető. Mindkettő radiálisan felfogatott első nyergeket kapott, de a V-Strom Tokicoi jobban harapnak, mint a GSX-S Nissinjei a vagány, hullámos tárcsákba. Ugyanekkora különbséget fel lehet mutatni a rugózó elemek között is. A naked bike-nak néhol feladták a leckét a magyar közúthálózat remekművei, amikkel a túraenduró minden paraméterében állítható teleszkópvillája és hátsó rugóstagja könnyebben boldogult.
Amiben a V-Strom egyértelműen többet nyújt: az elektronika. A GSX-S750 egyetlen árva kipörgésgátója áll szemben a V-Strom szinte mindent biztonsági és kényelmi extrát felvonultató elektronikai rendszerével. Az 1050-esbe 6 tengelyes giroszópot építettek, így az ABS és kipörgésgátló kanyarban is maximális biztonságot nyújt. Van továbbá elektronikus gáz, lejtmenet vezérlő, visszagurulás gátló, terhelésfüggő fékerőelosztó és vezetési mód választó. A külön 12V-os és külön USB csatlakozó, valamint a tempomat már csak hab a tortán. Ezek fényében már nem is tűnik olyan drágának a V-Strom 1050 XT, nem igaz?
A teszt végén igazságosan elosztottuk egymás között a két motort. Kíváncsi vagy, kinek melyik tetszett jobban? Nézd meg a videót!