Tudsz egykerekezni?
Tudsz egykerekezni?
Egykerék, egykeró, kerózás, wheelie, ki hogy hívja. Kevesen tudnak egykerekezni, vagyis földtől elemelt első kerékkel haladni. Aki birtokában van ennek a trükknek, arra általában irigykedéssel vegyes tisztelettel tekintenek a többiek. Bár egyesek szemében kirívó felelőtlenség, egyvalami tény: az egykerekezés mindenképpen a motorkezelés egy magasabb szintje. Nincs olyan motoros, aki amúgy tök bénán manőverezik, kanyarodik és fékez, ezt mégis jól csinálja, ahogy az is törvényszerű, hogy aki készségszinten és maximálisan ki tudja használni motorja képességeit (pl. versenyzők), nem tojik be, amikor elemelkedik az első kereke a földtől.
Maga az egykerekezés mégis egy külön „tudomány”. Ha valaki rámegy a gyakorlásra, és még a tehetsége és az egyensúlyérzéke is megvan hozzá, látványosabb eredményre tesz szert, mint az, aki csak úgy néha elenged egy wheelie-t az utcán. Gondolj a stunt riderekre! Azok a srácok minden nap erre gyúrnak, többet motoroznak hátsó keréken, mint a kettőn együtt. Fizikát meghazudtoló trükkjeikhez különleges képességekre és rengeteg gyakorlásra van szükségük, hogy magabiztosan és – látszólag – könnyedén, bármikor elő tudják adni. Amelyik elsumákolja az edzést, nem számíthat jó eredményre egy versenyen.
Az egész egykerekezősdi ott indul, amikor egy motoros már elég bátor ahhoz, hogy felszedje az első kereket a földről, de még nem meri túl magasra húzni. Egy métertől akár több száz méterig is haladhat így, de csak akkor, ha közben folyamatosan és intenzíven gyorsít. Minél hosszabb a táv, amit megtesz, annál nagyobb lesz a sebessége, amikor leteszi az első kereket. Egy ilyen mutatvány látványos, de rengeteg veszélyt hordoz magában, éppen a nagy tempó miatt. Ha az első kerék nem teljesen a menetiránnyal párhuzamosan ér földet, a kormány beszitálhat és annak orbitális bukás lehet a vége. A másik probléma, ha valamilyen okból hirtelen meg kellene állni, sokkal hosszabb lesz a féktáv. Mire mindkét kerék a földre kerül és megkezdődhet a vészfékezés, a motor addig is rengeteg utat megtesz. Ilyen „power wheelie”-t látunk legtöbbször közúton, ami megkérdőjelezi a motoros felelősségteljes gondolkodását.
Egy jó egyensúlyérzékkel megáldott motoros előbb-utóbb megtalálja a holtpontot. Azt a pozíciót, ahol a motor nagyjából stabilan halad a hátsó kerekén és egyenletes, nem eszetlenül nagy sebességgel, sem előre, sem hátra nem akar billenni. Ha a súlypont mégis megindul előre, kis gázzal vagy súlypontáthelyezéssel egyensúlyban lehet tartani. Amikor pedig a motor hátra akarna borulni (ez a kockázatosabb, hiszen bukás lehet a vége), fékkel vissza lehet hozni a holtpontra. Ennek a tudásnak a birtokában már viszonylag biztonságos az egykerekezés. Természetesen ebben is benne van a bukás veszélye, hiszen ahogy az autóhoz képest instabil, borulékony jármű a motor, ugyanúgy a normál, két keréken közlekedéshez képest az egykeréken gurulás sokkal kevésbé stabil állapot.
Rengeteg, célirányos gyakorlás és jó pár földön fetrengés nélkül lehetetlen elérni a profi szintet. A stuntosoknak a motoros szezon nem szép tájakról és kanyargós szerpentinekről szól, hanem félreeső parkolókban történő non-stop gyakorlásról, fellépésekről és versenyekről. Náluk a lassú, holtponton egykerekezés olyan kézenfekvő, mint másnak egy elindulás a lámpától. Ezen felül az, hogy ki mit tanul meg és mi lesz az, amit bármikor elő is tud adni a közönségnek, kinek-kinek tehetségén és szorgalmán múlik. Nekik az edzés kulcsfontosságú, egy-egy nehezebb gyakorlat akár „ki is mehet a kezükből”, ha egy ideig nem gyakorolják.
A stuntriderek motorjai egyébként jelentős átalakításon esnek át. A közúti használat náluk nem szempont, ezért leszerelnek minden felesleges dolgot: lámpákat, tükröket, műszerfalat, bármit, ami útban van vagy súlyt lehet vele spórolni. Felszerelnek viszont bukókeretet, mindenféle konzolokat a mutatványokhoz, extra féknyergeket és fékkarokat, valamint durván leáttételezik a motort. A hátsó lánckerékből akkorát tesznek fel, mint egy pizza, ez garantálja, hogy a legkisebb gázra úgy jöjjön fel a motor eleje, mint a kisangyal. Ezen kívül a guminyomást is leeresztik, mert úgy lassú kerózásnál jobban tudják kontrollálni a gépet.
Tartja magát az a tévhit, hogy az egykerekezéshez erős motor kell. Logikus: egy erős motor képes a saját súlyát önerőből felhúzni. De ez így nem igaz. A puszta erő valóban nem ellensége a kerekezésnek, de nem is feltétele. A motor súlya, súlypontja, tengelytávja, áttétele nagyobb szerepet játszik az alkalmasságban, nem is beszélve a motoros tudásáról. Jó példát mutatnak erre azok a fiatalok, akik Simsonnal, robogóval, rollerrel vagy akár biciklivel tesznek meg kilométereket hátsó keréken, pedig ezeknél a járműveknél csak póni-lóerők beszélhetünk vagy még arról sem.
Azt mondják, árt a motornak. Van benne valami. Az egykerekezés fokozott igénybevételnek teszi ki a hajtásláncot, különösen a kuplungot és a meghajtóláncot (kardános motorral nem nagyon szoktak kerózni, bár már láttunk rá példát). A hátsó kerékcsapágyakat és a rugóstagot is nagyobb terhelés éri, illetve az első kerék lerakásakor az első futómű és a kormánycsapágy szokott még kapni. Ennek ellenére, ha valaki ügyesen kerekezget, nem amortizálja jobban a motorját, mintha versenypályára járna vele, vagy mondjuk városban zúzna a dugóban, kocsik között.
A rendőrök szerint a közúti egykerekezés szabálytalanság, hiszen a KRESZ kimondja: „A közlekedésben részt vevő jármű vezetője köteles járművével úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.” Ezt a szabályt bőven rá lehet húzni a kerekező motorosra, annak ellenére, hogy van, aki egykeréken biztonságosabban motorozik, mint más kettőn. Gondolok itt a 100 lóerős motorjukkal pedálozva elinduló, fékezni nem tudó, szögletesen kanyarodó társainkra. A másik szempont, amiért ne kerózzunk az utcán, a köz megvetése. A járókelők, autóvezetők többsége még sokkal veszélyesebbnek tartja a mutatványt, mint amilyen valójában, ezért minden egyes eset, amikor vagánykodó motorost látnak, rontja a megítélésünket. Kivételt képez ez alól egy üres úton, kizárólag részeg fiatalok előtt bemutatott wheelie, ami kifejezetten pozitív fogadtatásra találhat, annak ellenére, hogy ugyanúgy szabálytalan.
Tény, hogy egykerózni vagány dolog. Mindenki elképzelte már magát, ahogy a gépet uralva, hátsó kerekén elsuhan az ámuldozó nézősereg előtt. De mielőtt úgy határozol, hogy elsajátítod ezt a tudást, gondold végig a következő dolgokat. Elég ügyes és bátor vagy hozzá? Felkészültél arra, hogy a motorodat extra igénybevételnek teszed ki, néha kicsit le is zúzod (magaddal együtt)? Rendszeresen fogsz gyakorolni? Ha a válasz 3-szor igen, akkor már csak bele kell vágnod. Nem árt egy mester, aki segít, megmutatja, hogyan kell. Van már olyan tanfolyam, ahol bukás ellen biztosított géppel lehet tanulni, bár az sem garancia arra, hogy a saját motoroddal ne ess hanyatt egyszer-kétszer az életben. Figyelj arra, hogy mindig legyen rajtad normális védőfelszerelés, olyan helyen gyakorolj, ahol másokat nem veszélyeztetsz, és soha ne egyedül próbálkozz! Ha baj van, legyen aki segít neked. Sok sikert!
